Egyáltalán nem szokatlan helyzet, hogy a folytonos meetingek stresszhelyzetet szülnek, mely akár a munkavállaló felmondásához is vezethet. Na de mit is tehetünk ez ellen? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk!
Észre sem vesszük, mégis gyakran előforduló eset, hogy a kis- és középvállalati (KKV) meetingek olyan szintű negatív élménnyé válnak az idő múlásával, hogy a munkavállaló inkább dönt a felmondás mellett, mint tovább cipelje teherként az állandóvá vált nyomást. Minden munkáltatónak szem előtt kell tartania a munkaerő megtartás nehézségeit, és lehetőségeihez mérten minimálisra kell redukálnia az okokat, amelyek miatt elveszíthet egy alkalmazottat. Ilyen tényezőnek számíthat például a folytonos meetingek okozta stressz, mely azonban rendkívül egyszerűen kiküszöbölhető, ha odafigyelünk néhány apró, ám jelentőségteljes részletre.
Elsősorban rendkívül fontos, hogy a részt vevő felek személyesnek érezzék a meghívást. Egy személyre szóló meghívó sokkal ösztönzőbb, és kellemesebb hatást kelt az emberben, mint egy száz főnek kiküldött, sablonos körlevél. A meghívóban mindenképpen célszerű csatolni a részletes, ám nem riasztóan hosszú napirendet.
Célszerű szem előtt tartani, hogy a rendszeres, gyakori meetingek könnyedén vezethetnek kiégéshez. A legtöbb esetben minél kevesebb idő telik el két találkozó között, annál kevesebb feldolgozandó információ kerül terítékre, így akár indokolatlannak és feleslegesnek tűnhet összerántani a társaságot. Persze akadnak területek, melyeknél elengedhetetlen a gyakori egyeztetés, ám nagyon fontos megtalálnunk a tökéleteshez legközelebb álló, egészséges egyensúlyt.
Egy meetinget jól levezetni éppolyan nehéz, mint egy iskolai tanórát megtartani: fáradt tekintetekkel szembenézve kell a lankadó figyelmet folyamatosan fenntartani. Úgy gondolom, hatalmas segítség lehet ebben, ha a prezentáló fél kerüli a hosszú, bonyolult mondatszerkezeteket, és lényegre törően fogalmaz. Többszörösen tesztelt és alátámasztott állítás, miszerint a segédeszközök alkalmazása is hasznos lehet, ugyanis sokan vizuálisabban gondolkodnak, mint mások, az elhangzottak mellett az illusztráció segíti őket a koncentrációban. Használhatunk diavetítést, esetleg képeket, videókat, animált grafikonokat, és máris magasabb százalékot érünk el a hányan figyelnek a mondanivalóra című skálán.
Sokat javíthat még a közérzeten az interaktivitás. Sokkal barátságosabb és kevésbé feszült a környezet, ha nem csap arcon minket a hierarchikus alárendeltség. Amint a többi fél is bevonásra kerül a beszélgetésbe, és megszűnik az „én beszélek, ők hallgatnak” szituáció, ezáltal emberközpontúbbá téve a rendszert. Előfordulhat, hogy ennek ellenére nem szólal meg senki, nem osztják meg gondolataikat, ám biztosítanunk kell őket arról, hogy a lehetőségük megvan rá. Talán a legfontosabb részlet, amire oda kell figyelnünk, hogy a stresszhelyzeteket (és ezzel a felmondás lehetőségét) elkerüljük, a hangnem. Természetesen a protokolláris szabályokon nem léphetünk át, ám sokkal kiegyensúlyozottabban zajlanak azok a KKV meetingek, ahol a hangnem közvetlenebb és barátibb, mintsem száraz és hivatalos.
Ha ezekre az apróságokra odafigyelünk, nem is lesz olyan nehéz az a bizonyos munkaerő megtartás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
