Lehetne akár egy újabb számítógépes őrület neve is, de valójában a hazai munkaerő piac és generációs problémakör egyik hasonlata. Mivel elég sok helyen foglalkozunk munkáltatói márkaépítéssel, így gyakran találkozunk az „X” és a „Z” generáció közös munka végzésével kapcsolatos problémákkal, meg persze sikerekkel is.

„Őskövületek.” „Egy letűnt korszak itt ragadt képviselői.” Halljuk gyakran a fiatal, húszas éveiket taposó munkavállalók szájából, ha a 40-es korosztályról beszélnek. Arról a korosztályról, akik még vonalas telefon mellett, magnó szalagot ceruzával visszapörgetve élték fiatalságukat, hogy ne fogyjon a walkman-ben az elem. Ennek a generációnak a tagjai már közép- és felsővezetői szerepbe jutottak sok helyen, de akik nem áhítoznak vezetésre, azokban is benne van már 20-25 év munkaviszony. Elérték karrierjük felét, egyesek szerint a csúcsát is. Kevéssé népszerűek a munkaerő piacon. Mondjuk ki, szépen kiöregedtek. Nem friss diplomások, otthon sír a gyerek, vagy gyerekek. Nyögik a lakás-kocsi-személyi kölcsön hármas terhét, s bizony, elég gyakran megfáradtak már. Persze kiszállás az nincsen, nekik ugyanúgy le kell dolgozni a napi munkát, mint a fiataloknak, hiszen a most még iskolás-óvodás generációnak ők a szüleik.

„Mintha egy űrlénnyel dolgoznék együtt.” „Fogalmuk sincsen a realitásokról!” - mondják gyakran a most 22-30 közé eső fiatal munkavállalókra a X generáció tagjai. Azokra, akik még akkor is a mobilt nyomkodják, amikor másra kellene figyelni, zene nélkül pedig még ebédelni sem ebédelnek. Vágyják a kihívásokat, az összetett feladatokat. Bátran ugranak fejest az újdonságokba. Ugyanakkor kerülik a túlzott terhelést, s a felelősségvállalás sincsen előkelő helyen a kívánságlistájukon. Kevesen vannak közülük vezető pozícióban, annál több viszont az önálló, magát megvalósító sikeres vállalkozó. Nem akarnak mindenáron javakat birtokolni, de amire szükségük van, azt szeretik használni. Inkább képzelik el a jövőjüket változatos, izgalmas módon, mintsem biztonságban, de szürke egyhangúságban. Ugyanúgy lázadnak a szüleik által képviselt elvek ellen, ahogyan a negyvenesek lázadtak saját korukban.

A két csoport gyakran néz farkasszemet egy-egy munkahelyen, s ha nem akarjuk vezetőként, hogy feloldhatatlan ellentétek szülessenek közöttük, már jó korán el kell kezdeni a közös kommunikációt! Látni kell, hogy a két korosztálynak mások az erősségei. Az idősebb generáció tapasztalata, kitartása és precizitása olyan tulajdonságok, melyekre érdemes és lehet is építeni. Ugyanakkor a fiatalok eltérő látásmódja, kreativitásuk és kezdeményezőkészségük szintén nyerő lehet. A legfontosabb – s az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen vezetői – feladat a kettő össze- és nem egymás ellen hangolása.

Ha közös munkavégzés során mindegyik korosztály a saját erősségeinek megfelelő szerepet kap, sokkal hatékonyabb lesz a működés, mintha egymásnak feszülnének. Azt, hogy ez milyen módon lehetséges pedig egyértelműen a vezető feladata feltárni és kitalálni. Ne várjuk el, hogy a másik generációba tartozó munkavállalónk az adott generáció erősségivel küzdjön meg. Borítékolható, hogy veszíteni fog. Akkor már sokkal inkább bízzunk rá olyan feladatot, melyben saját skilljeivel kiteljesedhet. Mindennek természetesen alapfeltétele, hogy tudjuk, ismerjük saját munkavállalóink erősségeit és gyengeségeit. Ha ezekkel nem vagyunk tisztában, akkor az első lépés ennek feltárása.

Ha tisztán látszik, ki miben erős, akkor már „csak” annyi a feladat, hogy ennek megfelelő kihívást találjunk számára a cégben. Ez sem mindig könnyű, de könnyebb, mint a bekövesedett ellentétekkel megküzdeni.