A pénz nem boldogít?
... avagy a béremelés és az employer branding kapcsolata

A legtöbb közép- és nagyvállalat mára már tökéletesen érti - és a saját bőrén is tapasztalja - , miért is annyira fontos, hogy a fogyasztói márkaépítés mellett  munkáltatóként se hanyagolja  el a munkáltatói márkáját. Mindezt számos tényező befolyásolja, és van egy rossz hírünk:

Igen, a dolgozóink bérezése is befolyásolja a munkáltatói márkát!

Sőt, meglehetősen fontos eleme ez a munkáltató imázsának, hogy milyen bérrel honorálja a dolgozók munkáját.

Bombaként robbannak az ehhez hasonló hírek a sajtóban: a dolgozók sztrájkra és a munka lassítására készülnek, mivel elégedetlenek a jelenlegi bérezéssel, illetve a béremelés elmaradásával.

Tanulságos történet ez az összes, employer brandinggel foglalkozó, vagy azzal még csak kacérkodó munkáltatónak: a munkáltatói márkaépítés sokkal komplexebb tevékenység annál, mint pár céges tréning szervezése és három csocsóasztal elhelyezése az irodában, vagy ennek ellenpólusaként, piacinál magasabb bér, de megterhelő, akár túlórákkal is sújtott, monoton munkakörnyezet fenntartása.

Sok cégnél beérik annyival, hogy bért fejlesztenek, és azt várják, ez majd automatikusan lendít a dolgozók teljesítményén. A jövedelem valóban alapvető motivációs eszköz, de nem lehet minden munkavállalót ilyen módon elkötelezetté tenni: széleskörben ismert tény például, hogy a mai huszonéves, Y generációs, fehérgalléros munkavállaló már nemcsak a bért veszi figyelembe, de azt is, mennyire motiváló a munka és mennyire rugalmas a munkaidő. Egyre fontosabbá válnak sokak számára még kissé idegen hívószavak, mint az engagement, vagy empowerment. A tudatosabb generáció már szeretne részt vállalni a cég sikeréből, dönteni, vagy legalábbis érezni, hogy hatással van munkája a cég folyamataira, eredményeire. Igényli a felhatalmazást, a bizalmat és ezen keresztül a fejlődést is. Ha pedig ezt nem kapja meg, akkor bizony tovább áll.

hive_creative_penz.jpg

A pénz nem boldogít- de kétségkívül hozzásegít a munkavállalói elégedettséghez.

Ugyanakkor a fizikai munkakörben dolgozókat kevésbé érdeklik a plusz juttatási és egyéb motivációs rendszerek, sokkal inkább foglalkoztatja őket, kapnak-e annyi alapbért, amiből tisztességesen meg tudnak élni, illetve legalább annyit, mint amennyit a konkurencia kínál!

A kékgalléros munkakörökben igenis lehet - és kell is - bérfejlesztéssel motiválni.

Gyakori hiba, ha a kifelé történő employer branding kommunikáció közben elfeledkezünk arról a tényről, hogy az adott munkahelyen dolgozó kollégák szava mennyivel többet nyom a latban bármilyen munkáltatói kampánynál. Ez különösen akkor válik fájdalmassá, amikor munkavállalóink már a sajtón keresztül mondják el problémáikat, érveiket. Nem  újdonság, hogy a személyes beszámolók, első kézből származó tapasztalatok, sokkal többet számítanak, mint bármilyen remekül megírt PR cikk vagy reklámszöveg. A Social Media Link egy 2014-es felmérésében a 24 000 megkérdezett válaszadó 83%-a egyetértett azzal, hogy adott cég megítélésében leginkább azoknak a szavára adunk, akik belülről ismerik a szóban forgó munkahelyet.

Ha pedig kollégáink közül sokan gondolják azt, hogy valamiért elégedetlenek velünk, mint munkáltatóval, akkor érdemes elgondolkodnunk és lépéseket tenni ennek orvoslására, még mielőtt nagyobb híre menne a dolognak. Az pedig sajnos egyértelmű, hogy a negatív híreket könnyebben kapja fel és terjeszti a média.

A bejegyzés trackback címe:

https://munkaltatoimarka.blog.hu/api/trackback/id/tr8312557771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2bk 2017.06.28. 09:32:37

A pénz nem motivál ... annak hiánya viszont váltásra ösztönöz .... akik ennek ellenére is maradnak a nem fizető cégnél azok vagy megszállottak , vagy gyávák , vagy tudják , hogy tudásukkal új helyen nem tudnának érvényesülni ....

Magyarán : ahol mogyoróval fizetnek ott csak majmok dolgoznak ...

TGabi 2017.06.28. 09:32:53

Legordasabb tévhit, hogy a pénz nem számít a munkában. Ezt csak ilyen EU-s kísérleti telep, provinciális országokban szokták/ akarják direkt képzelni.

És a világon nincs annyi konferencia, ahol be lehet bizonyítani az ellenkezőjét...:) :) :) :)

Zsíros Bödön 2017.06.28. 09:33:03

Fontos, hogy időben vegyék észre kit kell honorálni, ha ez nem történik meg, akkor már sokat nem fog érni

agarik 2017.06.28. 09:38:03

Hahahaha! Mikor volt ebben az országban bárhol is béremelés?
BérCSÖKKENTÉS az volt.
Tüntetések is az olyan alacsonyra esett bérek miatt ami már helyből és nekifutásból még a hajléktalan létezésre sem elég. Sőt, kéne egy össznépi, mert 85K-ból LEHETETLEN KIJÖNNI, pláne családot alapítani (hiába akkor a *2).

Mi lenne ha a "kedves meteorológus kidugná az orrát a bezárt szobából és nem vartyogna napsütésről miközben országosan szakad az eső"?

Kampfer 2017.06.28. 09:38:06

Érzékeny témakör... És aktuális!

"széleskörben ismert tény például, hogy a mai huszonéves, Y generációs, fehérgalléros munkavállaló már nemcsak a bért veszi figyelembe, de azt is, mennyire motiváló a munka és mennyire rugalmas a munkaidő."

Van egy rossz hírem! A 35-47 közötti generációkat legalább ennyire érdeklik ezek a kérdések! Különösen a kihalófélben lévő szakmunkás, technikus munkavállalókat. A cégtől nem csak a bér miatt, de az utóbbi másfél évben simán vezetői kommunikáció miatt léptek ki (azóta már kiderült) pótolhatatlan szakmunkások, technikusok. Ezt a 25-34 közötti 'nyakkendők' (managerek) nem is értik, nem is ismerik föl és erőből kívánják megoldani a problémákat! Nem megy...!

"Ugyanakkor a fizikai munkakörben dolgozókat kevésbé érdeklik a plusz juttatási és egyéb motivációs rendszerek..."

Ez a soron dolgozó (operátor) állományra igaz még! A technikusok, szakmunkások a béren kívüli juttatásokra, munkarendre és jól körülírt munkakörre kifejezetten érzékenyek. És ez a tendencia erősödőben van.

"...sokkal inkább foglalkoztatja őket, kapnak-e annyi alapbért, amiből tisztességesen meg tudnak élni, illetve legalább annyit, mint amennyit a konkurencia kínál!"

Tévedés! Ez IS foglalkoztatja őket! A teljesítmény szerinti bérezést elég széles körben kerülik már a munkavállalók, hiszen itthon evidencia, hogy ebből a tulaj és a vezetők érzik jól magukat, nem a melós! Magam is már 20 éve lépek azonnal, ahol ezzel találnak be.

"A tudatosabb generáció már szeretne részt vállalni a cég sikeréből, dönteni, vagy legalábbis érezni, hogy hatással van munkája a cég folyamataira, eredményeire."

A korábbi generációkra is ugyanúgy igaz mindez, csak kevésbé vagy egyáltalán nem kommunikálják már a középvezetés felé sem! A munkáltató pedig bele sem gondol mindebbe! Épp ezért nem véletlen (több példát is láttam már erre), hogy a vezetőknek a rendelkezésre álló tudásbázisról, tapasztalati tőkéről sincs halvány fogalmuk sem!

" Igényli a felhatalmazást, a bizalmat és ezen keresztül a fejlődést is. Ha pedig ezt nem kapja meg, akkor bizony tovább áll."

A középvezetők az elmúlt 20 évben épp ezeket a jellemzőket IRTOTTÁK ki a szakmunkások, technikusok teljes generációiból a hazai munkaerőpiacon! Az ipar ebbel élen járt és napjainkban is élen jár. A gondolkodás és a vezetői mentalitás nem változott! Az utóbbi hónapok munkaerőpiaci helyzete csak a retorikán változtatott, a gondolkodásmódon semmit! Ezért aztán a folyamatok sem változtak, az elvándorlás és a kiégés napról napra folytatódik. Korábbi kollégáim nagyobbik része vagy a szakterületét, vagy az országot, vagy mindkettőt elhagyta már. Alapvető tévedés, hogy a kivándorlás egyedüli motorja a hazai belpolitika! A hazai munkáltatói kultúra össze sem hasonlítható a konkurens nyugati (vagy akár már a szlovák) munkáltatók kultúrájával!

"Nem újdonság, hogy a személyes beszámolók, első kézből származó tapasztalatok, sokkal többet számítanak, mint bármilyen remekül megírt PR cikk vagy reklámszöveg."

Ez nagyon jó meglátás! Nem véletlen, hogy a közösségi médiában megjelenő információkra, kommentekre a nevesebb cégek szinte azonnal 'ugranak'! A butább megközelítés a jogi szabályozgatások, szankciók emlegetése, míg az okosabb megközelítés ezt a platformot megpróbálja a cég érdekében felhasználni. Nem túl elterjedt, de látni már kedvező példákat!

"Ha pedig kollégáink közül sokan gondolják azt, hogy valamiért elégedetlenek velünk, mint munkáltatóval, akkor érdemes elgondolkodnunk és lépéseket tenni ennek orvoslására, még mielőtt nagyobb híre menne a dolognak."

Itthon a felsővezetők legtöbbször nem gondolják mindezt végig. Talán a szolgáltatásban, ahol közvetlenül hat a munkavállalói morál a megjelenésre (ügyfélszolgálat) ez elterjedtebb. De az iparban ennek nyoma sincs!

"Az pedig sajnos egyértelmű, hogy a negatív híreket könnyebben kapja fel és terjeszti a média."

Mint ahogy ez általánosan igaz. A munkáltatók is hangsúlyosabban kezelnek munkavállalókat érintő negatív információkat, ez igaz a másik oldalra is. A különbség annyi, hogy a munkáltatókat legtöbbször segíti egy jó ügyvéd vagy a pr csoport, míg a munkavállalót nem.

Alapvető probléma, hogy a hazai közép- és felsővezetők döntő része számára ismeretlen fogalom a szaktudás, a szakma, a tapasztalat, a gyakorlat és a munka BECSÜLETE! Hiányzik a gondolkodásukból, az értékrendjükből és a legtöbbnek még a retorikájából is. Nem egy hazai ipari cég visel magán épp ezért stigmát (neveket nyilván nem írok)! Hosszú évek során érdekképviseleti tisztviselőként nem egy konferencián, egyeztetésen és megbeszéléseken volt 'szerencsém' mindezt a saját szemeimmel egyértelműen látnom! A munkaerőpiaci helyzet megváltozott, a gondolkodásmód és a viselkedés a régi maradt...
Üdv!
Kamp.

world wise 2017.06.28. 11:18:52

Szuper, hogy belenyúltunk a darázsfészekbe, mert tényleg aktuális a kérdés! Örülünk annak is, hogy számos kommentet írtok, mert fontos, hogy mindenki megossza tapasztalatát a kérdésben, hiszen így tanulunk egymástól. Nagyon érzékeny téma a bérezés, s bizony nem kevesen dolgoznak olyan pozícióban, ahol igen is számít, hogy 5-8.000 Ft-tal többet, vagy kevesebbet visz haza valaki. Bizonyos szakmák esetében már olyan erős a munkaerő igény egy-egy területen, hogy elkezdődött az úgynevezett „gyárturizmus”, amikor adott ipari parkban körbejárnak a kincset érő szakemberek, s mindenhol egy kicsit több fizetést alkudnak ki a munkáltatóktól. Ez azonban csak a piac egyik vége (véglete?), a számos bérrel kapcsolatos kérdésben. A skála másik végén állnak például azok az informatikusok, fejlesztőmérnökök, akik már régen nem, vagy többségében nem csak a pénzzel motiválhatók. Ők már gyakorlatilag úgy töltik a szabadidejüket, ahogyan kedvük tartja, legyen az utazás, sport, vagy mások számára elérhetetlen más szórakozás. Számukra sokkal kevésbé vonzó egy 10-20%-kal magasabb bérkínálat, ha az esetlegesen több felelősséggel, vagy kevesebb szabadidővel jár. Ezért sokkal inkább releváns számukra a munkakörnyezet, a kollégák, a szabadság stb.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy bár sok felmérés készül, s ezekből a szakma megpróbál általános következtetéseket levonni, de minden munkáltató egy saját szubkultúra is egyben. Ami igaz általánosságban egy adott iparágban, az koránt sem biztos, hogy igaz egy adott gyárban, cégben! Korábban már írtunk arról, hogy még egy igazi „állásszédelgő” sem képes egy élet alatt nagyobb számú munkáltatót letesztelni, hiszen alig néhány tucat cégnél fordulhat csak meg élete során, s ráadásul koránt sem biztos, hogy amit egyszer tapasztal valahol, az tíz év múlva is úgy működik ugyanott. Pontosan ezért lényeges azon szervezetek, szakértők álláspontjának megismerése, akinek lehetőségük nyílik számos cég működésébe beletekintetni, egyazon időszakban, s iparági jelenségekről írni, értekezni.

Köszönjük a konstruktív és építő posztokat, csak így tovább, reméljük következő tartalmunk is bedobja a követ az állóvízbe!

Blogunk célja:

Mi, a Hive Creative, azért hoztuk létre ezt a szakmai blogot, hogy minden érdeklődővel megosszuk a munkáltatói márkaépítés titkait. Mi írunk, ötletelünk, elmondjuk tapasztalatainkat, ti pedig kommenteljetek: így lesz teljes ez az oldal!

Friss topikok

Címkék

állásbörze (6) álláshirdetés (3) állatbarát (1) belső kommunikáció (18) belső kommunikácó (1) béremelés (2) betanítás (3) bizalom (3) bme (1) börze (2) branding (4) CSR (1) diákmunka (1) egyenlő bánásmód (1) elbocsátás (2) elemzés (4) előadások (3) employer branding (59) employer branding stratégia (15) építőkritika (3) építővisszajelzés (3) esemény (1) EVP (4) feedback (5) fehér gallér (3) fejlesztés (3) fejvadász (3) felmérés (3) felsővezető (5) fogyasztói márka (6) gyakornok (6) hitelesség (8) HO (5) home office (4) HR (22) hvg (1) ideális munkahely (10) interjú (1) juttatás (2) kapcsolat (2) kék gallér (3) képzés (3) kivándorlás (4) KKV (22) kommunikáció (27) konferencia (4) középvezető (3) közösségi iroda (5) kritika (1) külső kommunikáció (7) kutya (1) márka (12) márkázás (1) marketing (10) maslow (1) meeting (4) megtartás (17) mérhetőség (11) motiváció (10) műegyetem (1) munkaerőhiány (16) munkahelyi szerelem (1) munkahelyi viszony (1) munkaidő (5) munkáltató (4) munkáltatói márka (57) munkavállaló (15) nagyvállalat (53) negatívum (4) negatívvisszajelzés (2) nem (1) oktatás (1) önmegvalósítás (4) pályakezdő (3) pihenőidő (4) pozitívum (4) PR (3) pszichológia (3) reklámajándék (1) rendezvény (1) selfdrvn (1) social media (9) SSC (1) szervezeti kultúra (17) sztrájk (1) toborzás (16) tréning (4) tulajdonosi szemlélet (2) túlóra (1) válság (5) vélemény (5) vezető (6) videó (1) visszajelzés (3) viszony (1) Y generáció (9) zaklatás (1) Z generáció (11) Címkefelhő
süti beállítások módosítása