CSR címen lovagoljuk meg a Notre-Dame leégését: ez még etikus?

Egymilliárd euró felett jár a leégett Notre-Dame újjáépítésére összegyűlt pénzösszeg, és messze még a vége a felajánlásoknak. Világszinten értékes műremekről, katolikus szimbólumról van szó, ezért nincs ember, aki ne kapta volna fel a fejét a szomorú hírre, főleg itt, Európában. Az első támogatási hullámot követően ma már egy hazai KKV-s Facebook csoportban is felbukkant az ötlet, hogy egyszerű magyar webshopként is gyűjtést indítana egy tulajdonos. Az esetet látva óhatatlanul felmerült a kérdés: ez a fajta támogatás még etikusnak számít?

Minden alkalommal, amikor valamiféle tragédia történik a világban, hatalmas etikai próbatétel elé kényszerülnek azok a szereplők, akik valamiképpen részt akarnak venni a tragédia megoldásában és az azt övező kommunikációban.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás (Corporate Social Responsibilty) kérdésköre alapvetően bonyolult, nehéz lehatárolni, definiálni. Kommunikációs szakemberként azt értjük alatta, hogy egy vállalat önszántából, de nem önös érdekből támogat munkával, javakkal, pénzzel (vagy ezek mixével) magánszemélyt, intézményt vagy szervezetet. Akkor beszélünk „hatékony” CSR stratégiától, ha olyan közösségeket, szervezeteket támogat a cég, amelyek a cég profiljából adódóan kapcsolódnak a működéséhez. Ilyen lehet például egy bank esetében egy olyan alapítvány támogatása, amely fiatalok pénzügyi edukációjával foglalkozik, ezzel a bank közvetve hozzájárul, hogy pénzügyileg tudatos felnőttekké váljanak a gyerekek.

A fenti értelmezésből következik, hogy a dolgozóinkból és/vagy vásárlóinkból összeálló közösség támogatása, a számukra fontos ügyek iránti érzékenység fontos szempont – jó esetben alapként is szolgál a CSR tevékenységeinkhez.

Miért éppen a Notre-Dame katasztrófája üti át az ingerküszöböt, hogy támogatni szeretné már egy magyar webshopüzemeltető is?

Nyilván nem tudjuk, de beazonosítható pár fontos tényező, amelyeken ez a megfontolás alapszik:

  1. A személyes preferenciák minden felett állnak: a kertjében kértem meg a feleségem kezét, ez volt a kedvenc tételem a művtöri érettségin (és sikerült kihúznom), hívő emberként sokat jelentett nekem, a gótika legnagyobb rajongója vagyok, a kedvenc rajzfilmhősöm Quasimodo, stb. Ezek a legerősebb és legirracionálisabb okok.
  2. Az empátia vezérli az adományozást. Könnyen lehet, hogy a franciák gyásza, eszmei vesztesége megérint valakit, aki ezt az érzelmi azonosulást tettekben is szeretné kifejezni.
  3. A cég fizetőképes ügyfeleinek, vásárlóinak hatalmas részéből kivált reakciókat. Mindegy, milyen profilú a cég, biztosan lesz a fogyasztói között jó pár személy, aki már csak kicsit is művelt és/vagy vallásos és/vagy utazó, utazni vágyó, ergo „érintett” valamennyire ebben a tragédiában. Ezért kézenfekvőnek tűnik lecsapni az alkalomra, és támogatni az újjáépítést.
  4. Érzékenységi kényszer, avagy ha már mindenki ad, nem maradhatok ki a jótékonykodásból, mert hát akkor hogyan fognak rám nézni a kollégák, ügyfelek, vásárlók vagy partnerek.

Jó-e ez így?

Tisztünk-e eldönteni, hogy jó-e ez? Természetesen nem.

Ha pusztán szakmai szemmel néznénk – holott fentebb már szó esett róla, hogy messze nem csak szakmai érvek játszanak szerepet –, akkor kézenfekvőbb lenne egy helyi szervezetet támogatni, amely a dolgozók, vásárlók, illetve az ő közvetlen hozzátartozóik életére pozitív hatással van. A webshop példájánál maradva: ha a webshop egy babaholmikra specializálódott cég, akkor egy országos beteg gyermekeket támogató szervezet támogatása tűnik logikusnak.

Ugyanakkor, ameddig arról van szó, hogy önzetlenül támogassunk valamit – ami nem kártékony –, addig miért lenne ez probléma? Itt jön képbe az etikai vonatkozás: egy tragédiát meglovagolni azzal, hogy egy jelképes összeget felajánl egy cég, majd sok csatornán kommunikál a saját nemes tettéről, az már igencsak megkérdőjelezhető húzás.

Akárhogy is, kiállni azért, ami nekünk fontos, és erre a tettre nem reklámként tekinteni – ez igenis klassz dolog!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://munkaltatoimarka.blog.hu/api/trackback/id/14771356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szepipiktor 2019.04.18. 14:17:53

Szerintem meg a globális markewtingalapúak, akik ráadásul cenzúrázzák az írásaikra adható véleményeket, maradjanak távol ettől a területtől!
Ez az emberekről, a tisztességes emberekről szól, az ő életük.

Zed is not dead yet 2019.04.18. 14:17:55

Nem, ez nem etikus. Amikor egy cég az adóalapja terhére adakozik (ami végülis csak átcsoportosítás, valódi többlet-közteher fizetése nélkül), akkor ráadásul még hazug is az egész akció.

látjátok feleim szümtükkel 2019.04.18. 14:17:57

Káár, hogy ez az írás fanyalog egy fontos témán.

Mert van egyszerűbb ok is azoknál, amit a poszt felsorol, ami miatt az embert ( céget a vezetőjén keresztül ) megérintett ez a katasztrófa. Nem a vallás, nem a hit, nem az egyház. Sokkal egyszerűbb ok.

Mi a templom?

Isten háza mondják a vallásos emberek.

Pedig nem az, mondjom én.

A templom az emberi vágy emlékműve az elmúlás megakadályozására. Emlékmű az embernek, aki kitalálta a maga istenét, és ennek megnyilvánítását. Emlék az ember nem örök létének. Emlék annak a sok embernek, aki két keze munkáját adta a létrehozásához. Emlék magunknak magunkról.

Attól, hogy istent bekötöztette az ember a templomba, az ember nem szorult mi onnan, még akkor sem, ha nem járnak tömegesen oda.

Ezért fáj a templomok lerombolása, pusztulása, pusztítása az emberek többségének.

Az meg sosem lehet etikai kérdés, hogy egy társaság a saját "jótékonykodását" közhírré teszi. Hiszen most ez a kurzus dívik ( és dívott mióta az emeber feltalálta az államot ), aki kimarad a melldöngetésből, az nem idvezül. Templom felújítását pedig nem lehet "országos beteg gyermekeket támogató szervezet "támogatása útján segíteni. Mert van az a mondás, hogy mindennek meg van a maga ideje, mint tavasszal a pitének. Most a tepmlom újjáétítés ideje van, a webshop támogatásával is .

2019.04.18. 14:18:04

Mi az, hogy "lehatárolni"?

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

Blogunk célja:

Mi, a Hive Creative, azért hoztuk létre ezt a szakmai blogot, hogy minden érdeklődővel megosszuk a munkáltatói márkaépítés titkait. Mi írunk, ötletelünk, elmondjuk tapasztalatainkat, ti pedig kommenteljetek: így lesz teljes ez az oldal!

Friss topikok

Címkék

állásbörze (6) álláshirdetés (3) állatbarát (1) belső kommunikáció (18) belső kommunikácó (1) béremelés (2) betanítás (3) bizalom (3) bme (1) börze (2) branding (4) CSR (1) diákmunka (1) egyenlő bánásmód (1) elbocsátás (2) elemzés (4) előadások (3) employer branding (59) employer branding stratégia (15) építőkritika (3) építővisszajelzés (3) esemény (1) EVP (4) feedback (5) fehér gallér (3) fejlesztés (3) fejvadász (3) felmérés (3) felsővezető (5) fogyasztói márka (6) gyakornok (6) hitelesség (8) HO (5) home office (4) HR (22) hvg (1) ideális munkahely (10) interjú (1) juttatás (2) kapcsolat (2) kék gallér (3) képzés (3) kivándorlás (4) KKV (22) kommunikáció (27) konferencia (4) középvezető (3) közösségi iroda (5) kritika (1) külső kommunikáció (7) kutya (1) márka (12) márkázás (1) marketing (10) maslow (1) meeting (4) megtartás (17) mérhetőség (11) motiváció (10) műegyetem (1) munkaerőhiány (16) munkahelyi szerelem (1) munkahelyi viszony (1) munkaidő (5) munkáltató (4) munkáltatói márka (57) munkavállaló (15) nagyvállalat (53) negatívum (4) negatívvisszajelzés (2) nem (1) oktatás (1) önmegvalósítás (4) pályakezdő (3) pihenőidő (4) pozitívum (4) PR (3) pszichológia (3) reklámajándék (1) rendezvény (1) selfdrvn (1) social media (9) SSC (1) szervezeti kultúra (17) sztrájk (1) toborzás (16) tréning (4) tulajdonosi szemlélet (2) túlóra (1) válság (5) vélemény (5) vezető (6) videó (1) visszajelzés (3) viszony (1) Y generáció (9) zaklatás (1) Z generáció (11) Címkefelhő
süti beállítások módosítása