Bizonyos élethelyzetekben már állandósult magatartásnak minősül, hogy itatjuk az egereket, mint például ballagások, esküvők, szakítások, temetések. Arra viszont sehol nem készítenek fel bennünket, mi a teendő, ha munkahelyünkön törik el a mécses. A sírás manapság az intimitás szerves részévé vált. Nem szívesen pityergünk nyilvános helyen, mások előtt, inkább otthon, zárt ajtók mögött, ahol senki nem látja. Ezzel próbáljuk elkerülni, hogy sajnálatot váltsunk ki az emberekből. Mit tehet azonban a munkáltató, ha egy sírdogáló munkavállalójával találja szemben magát?
El kell ismernünk, hogy sokkal hétköznapibb jelenségként kezelünk egy helyzetet, amikor egy nő pityereg, mint amikor egy férfi hullat könnyeket. Ennek oka lehet, hogy a nők átlagosan négyszer többet sírnak egy évben, mint a férfiak. Tudományos kutatások ezt azzal magyarázták, hogy a „gyengébbik nem” szervezetében hatvanszor több prolaktin hormon termelődik, és ennek más hormonokra gyakorolt hatása miatt könnyebben fakadnak sírva. Általános és sztereotip felfogás, miszerint ez a női gyengeség egyfajta reprezentációja. TÉVES. A sírás a szervezetünk egy biológiailag automatizált, öntisztító folyamata, mely során (többek között) méreganyagoktól szabadulunk meg.
Na de miért sírunk, ha stresszhelyzetbe kerülünk?
A válasz jóval egyszerűbb, mint gondolnánk. A könnytermelés minden esetben testünk valamiféle válaszreakciója. Stressz hatására olyan erőteljes érzelmi feszültség generálódik bennünk, hogy szervezetünk a felborult hormonháztartásunkat egy alapos sírással próbálja helyreállítani. Kutatások bizonyítják, hogy könnyeinkben megtalálható egy leucin-enkefalin nevű anyag, mely hangulatjavító és fájdalomcsillapító hatású, ezért gyakran előfordul, hogy egy kiadós zokogást követően jobb a közérzetünk.
Segítség, sír a munkavállaló!
Hogy elkerüljük a kínosan hátba veregetős szituációkat, az első és legfontosabb, hogy felmérjük a helyzetet. Ennek legegyszerűbb és legcélravezetőbb módja, ha kedvesen megkérdezzük, mi a baj, tudunk-e valamiben segíteni. Már maga a gesztus is többnyire pozitív érzést kelt a kollégában, emellett lehetőséget biztosítunk neki, hogy eldöntse, meg kívánja osztani velünk az okot, amiért könnyeket hullat, vagy sem. Legtöbb esetben vélhetően negatív események váltották ki az általunk tapasztalt hatást. Amennyiben úgy dönt, nem ránk tartozik, javasolt mielőbbi jobbulást kívánni, illetve biztosítani arról, hogy bármi olyan probléma merül fel, amiben úgy érzi, segítséget tudunk nyújtani, ne habozzon felkeresni bennünket. Ha kérdésünk eredményeként megosztja velünk bánatát, igyekezzünk szubjektíven, mégis megértően fülelni, feldolgozni a hallottakat, és vezetőként mérlegelni, milyen információk lehetnek esetleg relevánsak a munka szempontjából (például súlyos lelki trauma esetén célszerű kényszerpihenésre küldeni a munkavállalót, hiszen állapota negatív hatással lehet munkavégzésére is). A néhány perces ehhez hasonló beszélgetések magasabb arányban támogatják a munkáltató iránti elköteleződést, hiszen az ember valóban emberként van kezelve, nem csupán dolgozó robotként.
Ne is reménykedjünk abban, hogy egyszer elérkezik a sírásra alkalmas pillanat
Fontos, hogy észben tartsuk, a sírás a felgyülemlett stressz egyik levezető módszere lehet, így akár pillanatok alatt megkönnyebbülhet az ember, ha pár percig anélkül tudja kiadni magából negatív érzéseit, hogy emiatt rosszul kéne éreznie magát, szégyenkeznie kellene. Nem szabad elfelejtenünk, hogy minden munkavállaló ugyanúgy egy érzékeny, lélekkel rendelkező emberi lény, mint amilyenek mi is vagyunk. A sírás egy (az esetek többségében) gyakorlatilag irányíthatatlan reakció, melynek nincs „megfelelő helye és ideje”. Ezzel az esetek legnagyobb többségében minden felnőtt ember tisztában van, ennek fényében kerüljük az alkalmanként előforduló pityergés miatti feddést.
Ki tudjuk szűrni a "műkönnyeket"?
Előfordulhat, hogy valaki személyiségjegyei közé tartozik néhány hibás konfliktuskezelési módszer. Ilyen például, amikor úgy akar kimenekülni egy konfliktushelyzetből, hogy sírva fakad. Ez a viselkedés egy idő után viszonylag könnyen kiszűrhető, hiszen az érintett személy kivétel nélkül sémaszerű helyzetekben kezdi el itatni az egereket. Amennyiben ez a látszólag ok nélküli sírdogálás több alkalommal, esetleg egyre gyakrabban fordul elő, tudnunk kell, hogy valami konstans probléma áll fenn, amit orvosolnunk kell. Ilyen esetben célszerű szakértő (munkapszichológus) segítségét javasolni, esetleg opcionális, fakultatív konfliktuskezelési tréninget szervezni, melyen a részvételi lehetőség minden munkatárs számára biztosított, munkakörtől függetlenül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
