Munkáltatói márkaépítésről érthetően

Az emberi szükségletek hierarchiája, a Maslow-piramis belső motivációnk eredetét hivatott ábrázolni. Mindennapi igényeink talán nincsenek közvetlen párhuzamban munkahelyi szükségleteinkkel, ennek ellenére erős kapcsolat van a kettő között.

Nem véletlen, hogy a piramis első, legfontosabb eleme a “fiziológiai szükségletek” címkét viseli. Minden további lépcsőfok erre épül, hiszen mindenki pontosan jól tudja, hogy éhesen és álmosan milyen jelentős mértékben romlik az ember teljesítőképessége. Erős frusztrációt eredményezhet ezen igényeink kielégítésének szigorú szabályozása, akár az iskolában, akár munkahelyünkön. Emlékezzünk csak vissza saját tapasztalatainkra! Tegye fel a kezét, aki nem átkozott csendben soha pedagógust, mert nem mehetett ki tanóra közben a mosdóba! Na ugye... Munkáltatóként rendkívüli módon figyelni kell arra, hogy egy egészséges egyensúlyt megteremtve rugalmasságot biztosítsunk a munkavállaló számára.

Amint ez megvan, ugorhatunk a következő lépcsőfokra, mely a biztonság és védettség szükséglete, mind fizikai, mind lelki értelemben. Amint az ember kiszolgáltatottnak és védtelennek érzi magát, képtelen lesz pozitív, emberséges vezetőként tekinteni a cégvezetőre, és a felé érzett bizalom egyfajta kötelesség alapú teljesítésbe megy át. Nem szabad hagyni, hogy ez megtörténjen, nagyon fontos a kölcsönös bizalom kiépítése.

Ezáltal a közérzet és a munkamorál is látványosan jobb lesz, ráadásul a szeretet és valahová tartozás igényét is megalapozza, hiszen bárki könnyebben alakít ki baráti, bajtársi kapcsolatot olyan személyekkel, kollégákkal, akikkel előzetesen kialakult a bizalmi kapocs. Gondoljuk csak végig, milyen mértékben befolyásolja motivációnkat, ha olyan környezetben kell a nap jelentős részét (a munkaidőnket) eltöltenünk, ahova nem szívesen járunk be, mert nem szimpatizálunk az ottaniakkal. Ugye, hogy mennyivel szívesebben jár be dolgozni az ember, ha tudja, hogy olyanok veszik körül, akiket kedvel?!

Munkáltatóként kiemelt figyelmet kell szentelnünk a következő, negyedik szintnek: elismerés és megbecsülés iránti szükséglet. Ennek hiánya sajnos nagyon gyakori, ám annál ritkábban érzékelt és kezelt problémát jelent a munkaerőpiacon. Nagyon fontos, hogy a munkavállaló érezze munkájának és személyének értékét, időnként dicséretben részesüljön, ezzel kezdeti lelkesedését folyamatosan szinten tartva.

A fent említett 4 szükséglet-típus hiánypótló, míg az ezt követő további 3 szint növekedésalapú. A Maslow-piramis ötödik lépcsőfoka a kognitív szükséglet, mely tulajdonképpen a nagyobb tudás, a megértés és a megismerés vágya. Az új ismeretek és tapasztalatok megszerzése nélkül a munka nagyon könnyen válhat monotonná, amely a motiváció elvesztéséhez vezethet. Munkáltatóként gondoskodnunk kell a tudásvágy kielégítésében való segítségnyújtásról, képzéseket, tréningeket kell biztosítanunk munkavállalóink számára.

Az esztétikai szükséglet tulajdonképpen önmagáért beszél. Magam sem hittem el soha, amikor azt mondták, minél nagyobb a rend, annál nagyobb a munkakedv. “A zseni átlát a káoszon” - szól az ismeretlen eredetű, ám annál többször emlegetett idézet. Ennek ellenére tudományosan bizonyított tény, hogy rendezett környezetben jobban érzi magát az ember még munka közben is. Ez persze minimális mértékben a munkáltató terepe, bizonyos mértékben mégis biztosítanunk kell munkavállalóinknak a saját, higiéniai igényeknek megfelelő környezetet.

Végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk a piramis csúcsához, mely az “önmegvalósítás szükséglete” címkét viseli. Ennek célja, hogy a munkavállalónak lehetősége nyíljon szárnyai bontogatására, képességei kihasználására, munkájában a szükséges legmagasabb fokú kiteljesedésre. Munkáltatóként mindenképpen oda kell erre figyelnünk, ugyanis ha a munkavállaló úgy érzi, nem halad az önmegvalósítás irányába, könnyen a munkahelyváltás mellett dönthet.