Nem titok, hogy jó néhány héttel előre kidolgozunk egy-egy témát ide, de amikor a korábbi válsággal kapcsolatos előző blogposztunk megszületett, még csak egy páni félelem volt a koronavírus. Most viszont itt van, és súlyos károkat okoz a munkaerő piacon
Körbenéztünk ügyfeleink között, s mivel mi is home officeban vagyunk, így telefonon, Skype-on és minden egyéb módon kérdeztük meg, milyen lépéseket kellett tenniük eddig munkavállalóik felé.
A most
Nem titkoljuk, és nem szépítjük, jó néhány vállalkozás már most kénytelen volt elküldeni munkavállalóit. Itt elsősorban a kkv szektorba tartozó partnereink, ügyfeleink kerültek nehéz helyzetbe. Kávézók, éttermek, szállodák mind, mind elküldték munkavállalóikat. Nekik sajnos esélyük sem volt megtartani őket. Ha egy vállalkozás legalább a változó költségeit nem tudja kitermelni, akkor érdemesebb inkább bezárni, mintsem vállalni a fix működési költségek termelte veszteségeket. Márpedig rengeteg kisebb cég van, amelyik képtelenné vált erre, így inkább bezárja a tulajdonosa, mintsem finanszírozza a súlyos veszteségeket. Itt nincsen mit tenni, csak állami segítségben bízhatnak a munkavállalók.
A nagyobb cégméret nagyobb rugalmasságot enged. Egyik ilyen partnerünk évekkel ezelőtt már átvészelt egy válságos helyzetet, melybe egy téves gazdasági lépés miatt sodródott bele. Akkor a munkavállalói szolidaritását és türelmét kérte, melyet a csapat megszavazott. Ez a kis lélegzetvétel átsegítette a céget a kritikus időszakon és talpra álltak. Azóta is szinte mindenki ott dolgozik a cégnél. Múlt héten az ügyvezető összehívta a stábot és bemutatta egyik kínai partnerük videó üzenetét, majd egy brainstorming keretében közös ötletelésre hívta a dolgozókat. Szinte mindenki egy emberként ajánlotta fel bónuszát, munkabérének egy részét, vagy azt, hogy hajlandó szabadságra menni. Fantasztikus volt ezt külső partnerként megélni, s látni az ügyvezető szemében csillogó büszkeséget. Természetesen a cég jelenleg is üzemel, s bár folyamatosan küzd a talpon maradásért, de működik, képes bért fizetni, és ha nem is profitot termelni, de kis veszteséggel talpon maradni.
Az érték
Ha néhány hónappal korábbi írásainkat átolvassuk, akkor ott még egy olyan piac sajátosságait elemezzük, ahol a munkavállalók válogathattak a munkáltatók ajánlatai között. Most pedig mindenki, akit nem küldtek el a munkahelyéről, boldog ember, mert számíthat munkabérére, képes jövedelmet termelni és ezáltal eltartani családját. Most tehát azok a cégek számítanak értékesnek, amelyek képesek megtartani munkavállalóikat.
A jövő
Mi, akik részben munkáltatói márkaépítéssel is foglalkozunk, szívesen belenéznénk egy jósgömbbe, hogy meglássuk, milyen is lesz majd a veszélyhelyzet után újra kialakuló munkaerő piac? Erről nemcsak korai beszélni, de szinte kizárólag találgatásokba bocsátkozhatunk. A gyors indulás felpörgeti a munkaerő iránti igényt, s megint sorban állnak a cégek a munkavállalókért? Vagy lassan fog indulni a termelés, s hosszú kígyózó sorokban állnak majd a munkavállalók a vállalatok kapujában? Ki tudja.
Egy dolog biztos, semmi sem lesz ugyanolyan, mint amilyen volt néhány hete, hónapja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.