Ha ősz, akkor állásbörze!

Az elmúlt hetekben szokásokhoz híven lezajlott az őszi HVG és Műegyetemi állásbörze, mi pedig fogtuk magunkat, és ellátogattunk mindkettőre!

Korábban is írtunk már a kiállítók szerintünk leggyakrabban elkövetett hibáiról, employer branding tippeket adtunk, hogy mivel a legcélszerűbb megragadni a lelkes érdeklődők figyelmét, most pedig szavakba öntjük, egy év alatt mi mindenben tapasztaltunk pozitív, esetleg negatív változást. Lássuk, mi fán terem mostanában a toborzás!

hiring-3580378_960_720.png

A külső megfog… vagy csak elvben?

Tavaly majdnem ilyenkor az általunk először kiemelt, legszembetűnőbb problémát a kiteregetett álláshirdetések, standra ragasztott cetlik jelentették. Szerencsére idén szinte alig találkoztunk hasonlóval. A legtöbb standot igényes, egyedi megjelenés jellemezte, nem lehetett megmondani a roll-upokról, hogy vajon hanyadjára kerültek kihelyezésre, legyen szó akár a HVG, akár a BME állásbörzéjéről.

Végtelen adatbázis egyenlő a végtelen munkaórával. De lehet, hogy mégsem!

Vajon mi a legideálisabb módja az adatbegyűjtésnek? Ahhoz, hogy a munkáltató és a munkavállaló egymásra találjon, nem elég szórólapot, csini jegyzetfüzetet, vagy menő tollat osztogatni, sőt, az emblémázott stresszlabda sem kifejezetten egy célravezető megoldás. Annyi kontaktot kell begyűjteni, amennyit csak tudunk, ehhez viszont nagyon fontos odafigyelnünk arra, milyen eszközöket alkalmazunk. A HVG állásbörzén már egészen bejáratottan működik a vonalkódos rendszer: az előregisztráció során a látogatóknak lehetőségük nyílik fényképes önéletrajzukat feltölteni egy online rendszerbe, melyet érkezésükkor egy, az érdeklődési körüknek és/vagy képzettségüknek megfelelően színkóddal jelölt mappa formájában kapnak vissza. A mappán szerepel egy vonalkód, melynek leolvasása során a kiállító már hozzá is jutott a CV-hez. Gyakorlatilag egyetlen csippantás, és már kezünkben minden adat, amire szükségünk lehet.

Na de mi van akkor, ha a látogató valamiért nem töltötte fel az önéletrajzát?

Nem szabad, hogy ez gondot jelentsen. Ha tudjuk, mely adatokra van szükségünk, célszerű már korábban létrehozni egy bázist. Beszélhetünk akár egy online, vagy offline Excel táblázatról, vagy egy előzetesen erre a célra kialakított regisztrációs felületről, a lényeg, hogy a digitalizáció világában minél kevésbé ragaszkodjunk a papír alapú adatbegyűjtéshez.

A legtöbb kiállító felkészült erre mindkét állásbörzén: tabletek, laptopok és okostelefonok segítségével zajlott az információgyűjtés, gyakori esetben hostok és hostessek által. Kifejezetten pozitív csalódásként ért bennünket, hogy kevesebb alkalommal került sor offline adatrögzítésre, mint az elmúlt években.

„Mit kapok ettől a helytől?”

Mindenképpen el kell ismerni, hogy minden állásbörzén azok a leglátogatottabb standok, ahol a legmenőbb ajándékok várják az érdeklődőket. Sokan űznek sportot abból, hogy minél többféle cég saját emblémás bögréjéből alakítsák saját kis gyűjteményüket, míg mások a logós tollakra és jegyzetfüzetekre esküsznek. A legtöbb kiállító büszke, ha saját címerét látja visszaköszönni a legtöbb embernél, de biztosan azt az eredményt érjük el ezzel, amit szeretnénk? A válaszon igazából nem kell túl sokat gondolkodni: nem mindig. Sajnos az, hogy milyen mennyiségű ajándéktárgyat tudunk szétszórni az emberek között közel sem egyenesen arányos azok számával, akikben valóban keltettünk legalább olyan mély benyomást, hogy emlékezzenek ránk, profilunkra. Ez alapvetően a brandépítés témakörébe beleillik, ám a sikeres toborzáshoz más jellegű interakciókra is feltétlen szükség van.

Akár a HVG, akár a BME állásbörzét vesszük alapul, mindkét esetben akadt olyan példa, amikor a csinos egyenruhába bújtatott hostess lányok széles mosoly kíséretében nyomták az éppen előttük elhaladók kezébe a reklámtollat, akik zavart félmosollyal arcukon lépdeltek tovább plusz egy tollal zsebükben. Korábbi posztjainkban is tettük már említést a logózott reklámtermékek esztelen kiszórásáról és annak eredménytelenségéről, sajnos ezt most sem kerülhetjük ki.

Kifejezetten szeretnénk kiemelni, amikor a BME állásbörzén tett látogatásunk utolsó fél órájában érdeklődőn néztünk körbe a kijárat közelébe eső standok között, majd mikor megtorpantunk az egyiknél, és kíváncsian fürkésztük, mifélék, egy kedves hostess lány lépett oda hozzánk. Ez mindig egy kedves gesztus, közvetlen és kezdeményező, a legtöbb esetben pozitív érzést kelt az emberben. Ebben az esetben ezt sajnos nem mondhatjuk el. Amint odalépett, néhány másodpercig csak vártunk, hogy nekikezdjen az előzetes, rövid bemutatkozónak, hogy egyáltalán képben legyünk, ő azonban nem így tett. A kezünkbe nyomott egy-egy fehér, néhány brosúrát és ajándékot rejtő papírzacskót, és mosolygott tovább szépen. Zavartan megköszöntük, és úgy döntöttünk, inkább továbbállunk, ekkor a lány azonban felénk lépett, és kifejezetten úgy tűnt, ezúttal valami konkrét mondandója van. Kérdőn néztünk rá, mire csak még két papírzacskót felénk nyújtott, és hozzátette:

nem vinnétek belőle többet? Ezt itt mind el kell osztogatnom.

Hát, mit is mondhatnánk, nem ez az a mondat, ami sikeresen meggyőzi a munkakeresőt, hogy igen, ez egy neki való munkahely lenne. Nem meglepő módon az épületet elhagyva aztán a legközelebbi köztéri szemetesben szépen sorakoztak egymáson az egyforma, fehér papírzacskók, valószínűleg „bontatlanul”.

Igen, fontos a márkázott reklámajándék, és minél hasznosabb, annál jobb, ez vitathatatlan. Ám ne felejtsük el, hogy miért is van a kezünkben egy marék logóval ellátott toll és bögre, mi a valódi célunk vele. Érdemes nem indokolatlanul az emberek kezébe nyomni ezeket. Jobb, ha első körben szóba elegyedünk velük, majd ha látjuk rajtuk a tényleges érdeklődést, megerősítjük ezt egy kis reklámtermékkel. Így később ez egyfajta mankóként szolgál, ha netán véletlen elfelejtené a vállalat nevét, miután hazatér.

Pontosan ezért arra is kiemelt hangsúlyt kell fektetnünk, hogy a megbízott hostok és hostessek kellően ismerjék a céget, tisztában legyenek annak értékeivel, szolgáltatásaival, illetve fontos, hogy mindig naprakészek legyenek. Így fognak tudni a megfelelő módon képviselni bennünket.

Vége a börzének, de valójában nincs mégsincs vége

Fontos, hogy az érdeklődőkről távozásukat követően se feledkezzünk meg, főleg akkor ne, ha ígéretet tettünk a későbbi kapcsolatfelvételre. A saját maguk által megadott elérhetőségek egyikén a lehető leghamarabb keressük fel őket, hiszen ha aktív munkakereső státusszal rendelkeznek, nincs vesztegetni való idő. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy az esti órákban már nem biztos, hogy célravezető megejteni egy telefont, hiszen ez nagyon könnyen visszásan sülhet el.

Attól, hogy az állásbörzék eseménye hivatalosan véget ér, a munkakereső számára nem áll meg az élet, így senki nem dőlhet hátra karba tett kézzel, hiszen a munkaerőpiac állandó, ugyanakkor állandóan változó. Továbbra is nyitott szemmel kell járnunk, és biztosnak kell lennünk abban, hogy mi magunk is láthatóak vagyunk minden potenciális érdeklődő számára.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://munkaltatoimarka.blog.hu/api/trackback/id/tr5614318787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Blogunk célja:

Mi, a Hive Creative, azért hoztuk létre ezt a szakmai blogot, hogy minden érdeklődővel megosszuk a munkáltatói márkaépítés titkait. Mi írunk, ötletelünk, elmondjuk tapasztalatainkat, ti pedig kommenteljetek: így lesz teljes ez az oldal!

Friss topikok